Forsythia giraldiana  (Aranyfa)

Sokunknak ismerős a késő téli, vagy kora tavaszi virágzású Forsythia cserje, a leggyakrabban termesztett Forsythia x intermedia és fajtái. 

A nemzetség mintegy hét cserjefajt tartalmaz, amelyek közül hat Kelet-Ázsiából, a hetedik pedig Délkelet-Európából származik. 

Ez a cserje az olajbogyófélék (Oleaceae) családjába tartozó nemzetség.

Termete:

Felálló vagy lehajló ágú cserjék, melyek általában középmagasak (2-3 m).

Levelek:

Leveleik keresztben átellenesek, tojásdadok, vagy ládzsásak, ép szegéllyel, kb 10 cm hosszú és 5 cm széles. 

Kérge szürkésbarna, barna színű.

Virágok:

A négycimpájú (négykaréjos) virágaik magányosan vagy csoportosan a nóduszokból, levélhónaljakból lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak a vesszők hosszában.  


Négyszirmú, általában függő, csüngő, halványsárga színű, illatos virágokkal rendelkezik, amelyek szalverformak (a szirmok összeillesztve egy csövet alkotnak).

A virágok esős időben függővé válnak, védve a virágok szaporodó részeit. 

Gyümölcse száraz, tojásdad alakú, ezek szárnyas magvakat tartalmaznak.


Származása:

Forsythia giraldiana, Kína északnyugati részén őshonos, ahol erdőkben, lejtőkön, szakadékok kőhasadékaiban és árvízi területeken nő. 

Ez a faj az egyik első virágzó a Forsythia fajon belül, ezért ökológiai szempontból kiemelkedő értékű.

Névválasztás:

A nemzetség nevét William Forsythról (1737-1804), az Ő tiszteletére kapta, aki a Chelsea Physic Gardenben végzett kertészként, majd Kensington-i Royal Gardens és a St. James Palace felügyelője, valamint a Királyi Kertészeti Társaság alapítója volt.

A "Giraldiana" nevét Giuseppe Giraldi (1848-1901) olasz misszionáriusról kapta, aki a kínai növényvilág szorgalmas gyűjtóje volt, a kínai Sensiben.

Talajigénye:

A Forsythia giraldiana a nedves, termékeny, jó vízelvezetésű talajokat kedveli. Minden talajtípuson megél, beleértve a meszes, köves talajokat is.

Gondozása:

A Forsythia giraldiana kevés gondozást igényel. 

Ha metszésre van szükség, azt virágzás után kell elvégezni. Ekkor érdemes az elfagyott és elszáradt, valamint idősebb ágaktól megszabadítani a növényt.



A fenti fotók a Vácrátóti Botanikus Kertben készültek.




Aranyeső, aranyvessző, aranyfa – Mi a különbség?

Aranyfa

Egyik legszebb kora tavasszal virágzó cserjénk az aranyfa vagy aranycserje (Forsythia intermedia), mely élénksárga virágaival a tavaszi kert különleges dísze.

A kerti aranyfa vagy aranycserje (Forsythia intermedia) felálló ágrendszerű évelő cserje, mely lombfakadás előtt nyílik élénksárga virágokat bontva.

A virágzás után a növény zöld levélzetével díszít, alkalmas nyírott és nyíratlan sövény kialakítására, de ültethetjük cserjecsoportba, vagy szoliterként is.

!!! Ezt a növényt sokan már megszokásból („én is így hallottam”, „gyerekként így hívtuk”) aranyesőnek nevezik, amely azonban, egy, az aranyfánál később, május tájékán virágzó cserje a Laburnum elnevezéssel.

Aranyeső:

Aranyeső (Laburnum anagyroides), mely inkább fa, mint cserje formában vásárolható meg a kertészetekben. A növény fő díszét élénksárga, fürtős virágai jelentik, melyek májusban nyílnak és bódítóan finom illatot árasztanak. (Virágzata leginkább a lilaakácra hasonlít!)


Még inkább összekuszálja a dolgokat a 

kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) elterjedése, ami egy sárga virágú, magas évelő növény, mely sem formában, sem virágzási időben nem hasonlít az előbbi cserjékhez, nevében viszont igen.

A kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) nagytermetű évelő növény, hosszúkás fűrészes szélű leveleivel, valamint élénksárga füzéres virágzatával díszít. 

Invazív növény! Gyorsan növekedik, tarackolva terjed, ne hagyjuk terjeszkedni!

És, hogy teljes legyen a bábeli zűrzavar, tél végén, kora tavasszal virágzik a 

téli jázmin (Jasminum nudiflorum), amelyet az avatatlan szemek, időnként összetévesztenek az aranyfával. 

A téli jázminról itt olvashatsz bővebben.


(Ezzel a bejegyzéssel szeretnénk segíteni eligazodni a hasonló elnevezésű sárga virágú kerti növények útvesztőjében.)