Kezdőlap Virágok A-Z Színskála

Lándzsás Lonc

(Lonicera standishii var. lancifolia)

A Kínában őshonos lándzsás lonc egy középtermetű télizöld csere, mely tél végén, kora tavasszal hozza elsődlegesen fehér, ritkábban rózsaszín virágait. A növény még csupasz vesszőin, akár már februárban nyílhatnak a hosszúporzós, légies hatást nyújtó virágok, melyek ráadásul rendkívül illatosak is. A cserje lombját sötétzöld hosszúkás levelek tömege alkotja, melyek kihajtáskor még kissé bronzos árnyalatúak. A lándzsás lonc közeli rokonságban áll az illatos lonccal (L. fragrantissima), de leveleinek széle, illetve hajtásai szőrösebbek. Őszre virágaiból enyhén mérgező piros termések fejlődnek, bár általában nem terem dúsan. A növény végleges magassága nem haladja meg a 2 métert.
Legelterjedtebb kultivárja a 'Budapest', mely rózsaszín színű virágokkal büszkélkedik.
Az illatos lonccal alkotott hibridje, a korai lonc (L. x purpusii) szintén népszerű díszcserje.

Gondozása


Ez az illatos virágdíszt adó, ugyanakkor teljesen télálló cserje kevés gondoskodással is beéri. Kifejletten jól bírja a száraz időszakokat, ugyanakkor a fiatal példányok még igénylik a rendszeresebb öntözést. Mindig csak a virágzási időszak után metsszük meg, akkor is inkább csak azért, hogy az elhalt, elöregedett vesszőket eltávolítsuk róla. Bármilyen átlagos talajban jól fejlődik, bár a túlságosan kötött talajokat nem kedveli. Időnként a levéltetvek károsíthatják a lombját, főleg száraz időszakokban. Ilyen körülmények között lisztharmat is előfordulhat.

Szaporítása


Félfás vagy fás dugványról.

Megosztás a Facebook-on
A A